Szeptember: A befelé fordulás és az elengedés művészete

Üdvözlünk, Szeptember! – A nyár búcsúja, az ősz köszöntése

Amikor az első hűvös reggeli szél átjárja a hajunkat, és a fák leveleinek széle sárgulni kezd, tudjuk, hogy egy új időszak kopogtat az ajtón. Szeptember! Ez a hónap sokkal többet jelent, mint csupán az iskolakezdést vagy a nyaralás végét. Ez az évkör egyik legfontosabb fordulópontja, egy átmenet, ahol búcsút intünk a nyár gondtalan szabadságának, és elkezdünk befelé figyelni. Olyan, mintha a természet is egy mélyebb légzést venne, mielőtt felkészülne a téli pihenésre, és mi is ösztönösen követjük ezt a ritmust.

Szeptember mintha a természet nagymamája lenne, aki szeretetteljesen terel minket a kinti játékoktól a meleg szoba, a belső csend felé. A mezőgazdasági népek élete is erről szólt, az aratás befejezése után elkezdődött a termények rendszerezése, elrakása, felkészülés a hidegebb napokra. Ez a külső tevékenység pedig mindig is szorosan összefonódott a belső folyamatokkal, a rendrakással, az áttekintéssel, azzal a kérdéssel, hogy mit is hoztunk be az életünkbe az elmúlt időszakban, és mit szeretnénk megőrizni a jövőre nézve.

Szeptember archetípusai: A Szűz, Szent Mihály és a Földanya

Szeptember archetípusosan a Szűz jegyével kapcsolódik össze, ami a rend, a tisztaság, az elemzés és a termékenység szimbóluma. Gondoljunk csak a bőséges aratásra, a gyümölcsösök teljességére! Ekkor látjuk, mi az, ami beérett, ami megérett a szüretre. Ez a „betakarítás” nem csak a földön zajlik, hanem a lelkünkben is. Elkezdem nézni, mi az, amit az elmúlt hónapok, talán az elmúlt év hozott, és mi az, amit el szeretnék raktározni magamnak.

A keresztény hagyományban Szent Mihály, a néphagyományban pedig Kisasszony, a Földanya havának is nevezik. Szent Mihály napja, ami a hónap végére esik, az évkör egyik legfontosabb ünnepköre, a nyár végleges lezárását és az őszi időszak kezdetét jelöli. Az ősi népek hite szerint ekkor nyílnak meg a kapuk a túlvilág felé, ami a belső világunkba való elmélyedés és az elengedés fontosságát is hangsúlyozza. Nem véletlen, hogy ilyenkor hajlamosabbak vagyunk a befelé fordulásra, a csendre, a lelkünk legmélyebb zugainak felfedezésére.

Az őszi napforduló és a fény változása

Szeptemberre esik az őszi napforduló is, amikor a nappalok érezhetően rövidülnek, és a fény fokozatosan távozik. Ez a természetes folyamat óhatatlanul kihat az ember hangulatára, energiaszintjére és az életkedvére is. A napfény hiánya sokaknál okozhat szorongást, lehangoltságot, vagy akár depresszív hangulatot is. Olyan ez, mint egy nagy közös sóhaj, amit a világ ereget, mielőtt mély álomba merülne.

A nyár szabadsága, színpompája, melege, játékossága lassan a múlté. Búcsúzunk az ideális esetben ellazult, nyitott lelkiállapottól, és megtesszük az első lépéseket belső világunk felé. Fontos, hogy ezt a változást tudatosan éljük meg, és ne csupán elszenvedjük. Az évszakváltás testi-lelki szinten is megélhető, és ha nem figyelünk rá, akár szomatikus betegségek kiújulásához is vezethet. Ezért is kiemelten fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk azzal, ami bennünk zajlik.

A föld elem dominanciája és az életközépi válság

A szeptemberi időszakban a föld elem dominál, ami a stabilitást, a gyökereket, az anyagi világot és a termékenységet szimbolizálja. Ez az időszak a 40-50-es életéveknek is megfelel, amikor gyakran megjelenik az ember életében az „üres fészek” szindróma. A gyermekek kirepülnek, a szerepek változnak, és ezzel együtt szorongások is felüthetik a fejüket. Ez az életközépi válság időszaka, amikor sokan újradefiniálják önmagukat és az életük célját. Ilyenkor merülnek fel a kérdések: Mihez kezdjek most? Ki vagyok én ezen szerepek nélkül?

Jó, ha ezek a belső folyamatok, érzések kifejezést nyernek, például alkotásokban. A művészetterápia ebben az időszakban kulcsfontosságú lehet, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a résztvevő szembenézzen a változásokkal, feldolgozza az elengedést, és új értelmet találjon az életében. A belső utak bejárása, a kreatív önkifejezés segíthet abban, hogy a válság ne egy zsákutca legyen, hanem egy új kezdet, egy belső újjászületés előszobája.

Elválás, elengedés, búcsú – A lélek rendrakása

Pszichológiai szempontból a szeptemberi időszak kiemelten foglalkozik az elválás, az elengedés és a búcsú témáival. Ez nem csak a nyárral kapcsolatos, hanem minden olyan dologgal, ami már nem szolgál minket. Itt az idő, hogy végigtekintsünk az elmúlt időszakon, és eldöntsük, mit viszünk magunkkal a jövőbe, és mit hagyunk hátra. Olyan ez, mint egy nagy őszi nagytakarítás a lelkünkben.

Ez az időszak ideális a „jó és rossz” elkülönítésére, a kiválogatásra, a rendszerezésre. Mi az, amit felhasználunk a későbbiekben? Mi az, amit integrálni kell a személyiségünkbe? És mi az, amit el kell távolítani, el kell engedni? Ez a fajta rendszerezés fejleszti a megkülönböztető képességet testi, lelki és szellemi szinten is. Segít abban, hogy tisztábban lássuk önmagunkat és a körülöttünk lévő világot, és meghozzuk a számunkra legmegfelelőbb döntéseket.

A mulandóság szele és a művészetterápia ereje

Szeptemberben belép az ember tudatába a mulandóság szele. Ady Endre „Párizsban járt az ősz” című verse gyönyörűen illusztrálja ezt az érzést, a mélabút, a változást. Küszöbön áll az év sötét fele, ami sokaknál lehangoltsággal, depresszív hangulattal, inaktivitással járhat együtt. Ilyenkor könnyen érezzük magunkat fáradtnak, kedvtelennek, és a testi fájdalmak is felerősödhetnek. A blokkolt energia megreked, és nem áramlik szabadon a testünkben és a lelkünkben.

A művészetterápia őszi tematikája pontosan erre kínál megoldást. Segít abban, hogy a nyárból az őszbe történő átfordulás ne csupán passzív elszenvedés legyen, hanem aktív, tudatos folyamat. A természet változásának analógiájára elindíthatjuk a lelki mozgást, feldolgozhatjuk az el- és leválást, lazíthatjuk a kötődéseket, és felkészülhetünk a belső utazásra. Az alkotás során felszabadulnak a blokkolt energiák, és újra elevenné válhatunk. A színek, formák, anyagok segítségével kifejezhetjük azt, amit szavakkal nehezen tudnánk, és így gyógyíthatjuk a lelkünket.

A belső fény újjászületése – A művészetterápia őszi útja

A művészetterápia őszi alkotói időszaka szeptembertől, az alkony kezdetétől egészen a „belső fény születéséig, a belső újjászületésig”, december végéig tart. Ez egy csodálatos utazás, amely során végigkísérjük a természetet és önmagunkat a sötétebb, befelé forduló időszakon, hogy aztán karácsony körül, a téli napfordulón együtt ünnepeljük a fény visszatértét. Ez az út lehetőséget ad arra, hogy a külső sötétséggel párhuzamosan felfedezzük a belső világunk kincseit, és erőt merítsünk a megújuláshoz.

Molnár (1998) szerint ebben az időszakban az élet, amelynek eddig virága, törzse, tőve adatott, nem szűnik meg, hanem „magva, gumóba sűrűsödve, alig-moccanó »tétlen« potenciaként létezik tovább.” Ez a belső mag, ez a potenciál az, amit a művészetterápia segítségével táplálunk, erősítünk, hogy a megfelelő időben újra kivirágozhasson. A „bent” nyitja kapuját, a „kinti” pedig részekre hullik szét. Érdemes megfigyelni, te hogyan éled meg ezt a szeptemberi időszakot? Milyen gondolatok, érzések ébrednek benned, amikor a természet is készül a változásra?

A borítóképről: Manufacture des Gobelins – Az ősz (17. század)

A 17. századi francia királyi Gobelins manufaktúrában készült kárpitok a kor kiemelkedő textilművészeti alkotásai voltak. Az Ősz című falikárpit szövéséhez a gyapjú és selyem mellett növényi színezékeket (tölgygubacsot, dióhéjat) használtak a földszínek gazdag ábrázolásához.

A művészetterápiás párhuzam szempontjából különleges részlet, hogy a takácsmesterek a kárpit hátoldalán dolgoztak, és a készülő mintát csupán tükörből figyelték. Ez a meditatív, fegyelmezett szövési folyamat pontosan azt a belső, kívülről még láthatatlan munkát szimbolizálja, amit a szeptemberi időszak és a földelem hoz el a lelkünkben.