Szent István napja – az államalapítás archetípusai a Katarzis Komplex Művészetterápiás szemléletben

Augusztus 20-a a magyar történeti és kulturális emlékezet egyik legfontosabb ünnepe, amely Szent István király, az államalapító és a keresztény magyar királyság megszervezője alakja köré rendeződik. Bár a paraszti hagyományokban viszonylag kevés közvetlen szokás kapcsolódik ehhez a naphoz, mégis mélyen beágyazódott a kollektív tudatba, és szimbolikus jelentősége messze túlmutat a történeti kereteken. A Katarzis Komplex Művészetterápiás szemléletben ez a nap a rend, az alapok és az új kezdetek archetípusát hordozza, amely nemcsak történeti, hanem lélektani és spirituális értelemben is meghatározó.

A néprajzi hagyományok szerint augusztus 20-án egyes vidékeken már az aratás, sőt a cséplés is lezárult, és a közösség ünnepséget rendezett. Ez a mozzanat egyértelműen jelzi a nyár betetőzését és az alkotó folyamat lezárásának idejét. A Drávaszögben a szép idő jó gyümölcstermést ígért, ami a bőség, az előrelátás és az isteni gondviselés összekapcsolódásaként értelmezhető. A beregi Tiszaháton úgy tartották, hogy ezen a napon indulnak el a gólyák, ami a ciklusváltás és az elmúlás, valamint az új élet lehetőségének szimbolikus megjelenése. A Medvesalján és Péterfalván a málna szedése is e naphoz kötődött, amely a termés beérésének, az édes gyümölcs megszerzésének szimbóluma, és egyben a természet ajándékának elfogadását is kifejezi. A tréfás hiedelem, miszerint augusztus 20-án vágják le a „szúnyogkirályt”, már inkább a közösségi humorhoz és a bosszantó, apró nehézségektől való megszabadulás archaikus vágyához kapcsolódik.

A művészetterápiás szemléletben mindezek a népi motívumok szimbolikus jelentőséggel bírnak. A cséplés befejezése és az ünneplés a munka és pihenés, a produktivitás és az elengedés dialektikáját hordozza. A gyümölcstermés és a bőséget ígérő időjárás a belső érési folyamatok kivetülése, ahol az emberi pszichében végzett munka „gyümölcse” mutatkozik meg. A gólyák távozása a ciklusok természetes lezárását és az átmenetek elfogadását szimbolizálja: ahogyan az évszakok váltják egymást, úgy az emberi életfolyamatokban is elengedhetetlen az átalakulás. A málna szedése a megédesedett tapasztalatok begyűjtését, a nehézségek után megélt öröm és teljesség átélését jeleníti meg. A szúnyogkirály levágása pedig az apró, de kitartóan zavaró problémáktól való megszabadulás archaikus metaforája.

Szent István alakja a rend és az alapok archetípusát testesíti meg a kollektív tudatban. Ő az, aki a szétszórt, törzsi rendszerben élő magyarság számára keretet adott, törvényt, szervezetet és jövőképet teremtett. A Intelmek fiához című műben maga István így fogalmaz: „Mert a sokaság egy nyelv és szokás nélkül gyönge, mint ahogyan egy test is gyönge tagok és kötelékek nélkül.” Ez a gondolat nem csupán politikai értelemben hordoz súlyt, hanem mélyen pszichológiai jelentésű is: az egyén és a közösség is akkor tud erőre kapni, ha belső sokféleségét rendben és kohézióban tudja élni. A Katarzis Komplex Művészetterápiás keretben mindez párhuzamba állítható azzal a belső munkával, amely során az egyén saját pszichés rendezetlenségéből új struktúrát és identitást épít. A művészetterápiás folyamatban az alkotás aktusa gyakran hasonló szerepet tölt be: a káoszból létrejön egy forma, amelyben az egyén önmagára ismer, és amely biztonságot ad a további fejlődéshez.

Augusztus 20-a tehát egyszerre jelképezi a beérést, a lezárást és az új alapok lefektetését. A magyar kollektív emlékezetben ez a nap nemcsak történelmi emléknap, hanem a rend és az állandóság archetipikus élményének ünnepe is. A Katarzis Komplex Művészetterápia szempontjából mindez abban válik fontossá, hogy rámutat: az emberi életben és a közösségi létben is szükség van olyan pillanatokra, amikor tudatosan megállunk, értékeljük az eddig megtett utat, begyűjtjük a belső „termést”, és bizalommal építjük tovább a jövő kereteit. Ez a tudatosság teszi lehetővé, hogy az egyéni és közösségi életciklusok váltakozása ne pusztán külső események sorozataként jelenjen meg, hanem mélyen átélt, jelentéssel teli, alkotó folyamatként.