Augusztus 24. – Bertalan napja

Az átmenet ideje

A néphagyomány szerint augusztus 24., Bertalan napja jelzi az ősz kezdetét. Ez a dátum nemcsak a természet rendjében fontos fordulópont, hanem szimbolikus jelentőséggel bír az ember belső világában is. A paraszti kultúrában az e napi időjárásból jósoltak a következő hónapokra, hiszen úgy tartották: „Bertalan mutatja, milyen lesz az ősz.” Ez az előretekintés, a közelgő változások megsejtése, a bizonytalansággal való szembenézés a lélektani folyamatokban is jelen van.

A Katarzis Komplex Művészetterápia rendszerében az ilyen átmeneti napok különösen jelentőséggel bírnak. A fordulópontok mindig egyfajta „küszöbhelyzetet” jelentenek, ahol az ember egyszerre tekint vissza a mögötte lévő útra, és előre az ismeretlenbe.

A gyógyító vaj és a belső erő

Az Arcanum forrásai szerint Bertalan napján köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak. A vajköpülés egyszerre volt gyakorlati tevékenység és szimbolikus rítus: a természet ajándékának átalakítása, belső erővé formálása. A vajat használták a test megerősítésére, de a közösség is szakrális szimbolikát társított hozzá.

Ez a kép a művészetterápiás folyamatban is érvényes: a bennünk kavargó, sokszor nyers érzelmeket (mint a tej) átdolgozzuk, formáljuk, amíg megszületik belőlük a „vaj”, vagyis a tisztult, megélhető és gyógyító élmény.

Ahogyan C. G. Jung fogalmazott:

„Nem világossággal gyógyítunk, hanem azzal, ha tudatossá tesszük a sötétet.”

A köpülés mozdulata — a folyamatos ismétlés, a kitartó munka — a belső terápiás folyamat metaforája is lehet: a tudattalan anyag addig mozgatódik, míg ki nem válik belőle az esszencia.

A termények megóvása – védelem és belső tisztaság

A Mura-vidéken Bertalan napját „vajköpülő napnak” tartották. Úgy vélték, ha egy kanállal a vajból a búzába tesznek, nem esik bele a féreg, a lencsét pedig megdörzsölték vele, hogy megóvják a zsizsiktől.

Ez a hagyomány szimbolikus szinten a „belső termés”, vagyis a megélt tapasztalataink, a lelkünk gyümölcseinek védelméről szól. Az ember ilyenkor készül az őszre — az elmúlás és a befelé fordulás idejére —, és fontos, hogy amit addig összegyűjtött, megőrizze a pusztulástól.

A művészetterápiás folyamatban ez azt jelenti: amit megdolgoztunk, amit katarzisban kiemeltünk magunkból, azt meg kell védenünk a „belső férgektől” — a visszatérő szorongásoktól, a romboló gondolatoktól. A megtartás, a megőrzés is része a gyógyulásnak.

Katarzis az átmenetben

A nyár végi nap üzenete az, hogy minden beérett, de a természet nem a véghez, hanem az új körforgáshoz készül. A katarzis itt nem hirtelen kitörő élmény, hanem lassú átmenet, amelyben a régi lassan lecseng, és megnyílik a tér az új előtt.

A Katarzis Komplex Művészetterápia folyamatában Bertalan napja azt üzeni: merjünk szembenézni a változással, merjük a fájdalmas, félelmet keltő érzéseket átalakítani — mert ezekből születhet a belső gyógyulás.

Ahogyan Hamvas Béla írja:

„Az ember igazi sorsa a belső átalakulás. Aki erre nem vállalkozik, az elvéti az élet értelmét.”

Záró gondolat

Augusztus 24., Bertalan napja a néphagyományban az ősz kapuja, a belső erőforrások összegyűjtésének és megőrzésének ideje. A művészetterápiás munka számára ez az időszak arra tanít, hogy a katarzis nem mindig drámai robbanás, hanem sokszor a lassú átmenet, az anyag átdolgozása, a belső értékek megóvása.

A köpült vaj gyógyító ereje, a termények megvédése mind arra hívnak bennünket, hogy a saját lelkünkben is megőrizzük azt, ami tiszta, értékes és éltető. Ez az az arcanum, a belső csodaszer, amely a változások idején is megtart bennünket.