Január lelki tartalma – a Bak hónapja

Január archetípusa a Bak, amelyhez a keresztény hagyományban a karácsony és Boldogasszony kapcsolódik, a népi kultúrában pedig Fergeteg hava néven ismert. Meghatározó eleme a föld, amely a megőrzés, a stabilitás és a lassú, biztos fejlődés szimbóluma.

Ez a hónap a hidegség, a keménység és a színtelenség ideje, a befelé fordulásé. A nappalok ugyan már hosszabbodnak, még mindig hó és jég borítja a tájat, a világ megdermedt. A föld mélyén azonban ott lapulnak a magok, az új élet csírái – a Bak jegye pedig emlékeztet minket arra, hogy a látszólag csendes, mozdulatlan időszak is tartogat erőt és potenciált.

A Bak szimbóluma eredetileg egy mesebeli lény: bakfej, kígyótest és halfarok. Ez a „kecskehal” képes élni a hegyekben, a barlangban és a tengerben, a magasságokban és mélységekben, szimbolizálva az ég és föld, valamint a fény és sötétség egységét. Január kettősségét Janus szimbóluma is jelzi: a hónap egyszerre csendes és komoly, egyszerre befelé forduló és a jövő felé tekintő.

Pszichológiai vonatkozások

Lélektanilag januárban a kitartás, szívósság, lelki erőgyűjtés, racionalitás és felelősségvállalás kerül előtérbe. Marie-Luise von Franz egész telet „szellemi inkubációs időnek” nevezi: az időszak a belső feldolgozásról, a megfontoltságról és a gyakorlatiasságról szól.

Ugyanakkor a túlzott racionalitás merevséghez vezethet, nehézzé téve az alkalmazkodást a folyamatosan változó belső és külső világban. A januári lelki állapot tünetei lehetnek a kényszeresség, a változástól való szorongás, bezárkózás, elmagányosodás és a deprimált hangulat.

Művészetterápiás lehetőségek

A januári alkotás során érdemes figyelni, hogy ezek a tulajdonságok miként élnek bennünk.

• Melyiket kellene erősítenünk, rendeznünk?
• Melyikből van túl sok bennünk?
• Mit jelent az egyedüllét? Tudunk-e élni vele, vagy a külső világ tetszhalott csendje depressziót kelt?
• Képesek vagyunk-e a külső csönd segítségével felfedezni belső fényünket, értékeinket?

A terápiás munka célja továbbá a zárkózottság, visszafogottság, komolyság és hidegség oldása, a mélyre süllyedt érzelmek előhívása, valamint az előretekintés képességének erősítése.

Január a Kalendáriumban

A Kalendárium így írja le a hónap időjárási és lelki jellegzetességeit:

„Fény-Krisztus születése után kemény, köves fagy, az igazi tél fogja a határt, az ember lelkét, testét, s tesped a jószág az istállóban is. Ha nem moccan bennünk, általunk az élet, akkor az ilyenkor szükséges megpróbáló keménység határt nem ismer dolga végeztében, és megtartás helyett gyilkol, s elpusztítja mindazt, aki, ami újulásra vár. […] A bak nem adja könnyen meg magát; január közepén még keményen visszaköt, s hurka kíméletlen. […] Ám hiába gyilkol még mindig a tél, Ágnest, akit 13 évesen küldtek vértanúhalálra, január 21-én, mert rá egy napra Vince már nevével is a győzelmet idézi, és napján a Jézus növénye szőlő is »mocsorogni« kezd, s erdőben a madarak nászukat tartják. Január 25-én pedig jóra forduló Pállal végérvényesen átfordul az idő, s az ezen a napon szitát fordító ember lelke is.” (Molnár V., 1998:29)

Január tehát egyszerre kemény és megtartó, sötét és ígéretekkel teli hónap. A Bak hónapja arra hív bennünket, hogy belső világunkban találjunk otthont, erőt és fényt, miközben a külvilág csendjét és hidegét tapasztaljuk. Az alkotás, a belső munka és a tudatos jelenlét segít, hogy a hónap keménységét ne a tehetetlenség, hanem a belső erő forrásaként éljük meg.