Január 17. – A belső tüzek és a gyógyító rítusok ideje

Január derekán, amikor a tél még szorosan tartja a természetet, de a fény már percről percre hódítja vissza teret, elérkezünk Remete Szent Antal napjához. Ezen a napon nemcsak egy szentet ünneplünk, hanem egy olyan archetípust és gyógyító minőséget hívunk be, amely a katarzis élményén keresztül segíthet nekünk megküzdeni saját „tüzeinkkel”.

1. Ki volt Remete Szent Antal? – Az archetípus ereje

Remete Szent Antal a sivatagi atyák egyike, a szerzetesség atyja, akit a néphagyomány a háziállatok védőszentjeként és a „szent tűz” gyógyítójaként ismer. Alakja a magányban való önismeret, a kísértésekkel való szembenézés és a testi-lelki megtisztulás szimbóluma.

A művészetterápiás folyamatban Antal alakja a Belső Figyelőt képviseli. Azt az én-részünket, amely képes kivonulni a világ zajából (a sivatagba), hogy szembenézzen saját démonaival. Ahogy Bálint Sándor (1977) írja, tisztelete később egybefonódott Páduai Szent Antaléval, de az archaikus gyökerekben ott rejlik a „tűz” misztériuma.

2. „Szent Antal tüze” – Amikor a lélek lázas

A népi gyógyászatban az orbáncot és a hasonló gyulladásos, maró tüneteket nevezték Szent Antal tüzének. Pszichológiai értelemben ez a „tűz” szimbolizálhatja:

• A fojtott indulatokat és haragot.

• A belső feszültséget, amely „égeti” a bőrt (határainkat).

• A gyulladást, ami akkor keletkezik, ha valamit nem tudunk feldolgozni vagy kifejezni.

A katarzis élménye éppen itt kapcsolódik be: a művészetterápia során a papírra vetett színekkel, formákkal vagy agyaggal „kivezetjük” ezt a belső tüzet, hogy ne minket égessen belülről, hanem alkotó energiává váljon.

3. A ráolvasás mint verbális rituálé

A bukovinai székelyek ráolvasása, amelyet Erdélyi Zsuzsanna gyűjtött, lenyűgöző példája a komplex művészetterápia verbális rétegének. Nézzük meg mélyebben:

„Elindult Szent Antal hét fiával, hét lányával... Jusztinának gyenge szüvit elszorítom piros vérit ott megiszom.”

Ebben a szövegben a betegség (a tűz) megszemélyesül. Van neve, arca, szándéka. A terápiában is ezt tesszük: nevet adunk a fájdalomnak. Ha meg tudjuk nevezni („Ez itt a szorongásom”, „Ez itt a dühöm”), már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva neki.

A ráolvasás második fele pedig a transzformáció:

„Ereggy el az erdőkre, Ott a vad oroszlányoknak gyenge szüviket szorítsd el...”

A gyógyító rítus nem megsemmisíti az energiát, hanem átirányítja. A „vadságot” visszaküldi a vadonba, ahol annak helye van.

4. A pipafüst és a hét csiholás – A rítus ereje

A topolyai hagyomány szerint három Antal nevű embernek kellett pipafüstöt fújni a betegre, amit hét csiholással gyújtottak meg. A KKMT módszertanában a számoknak és a ritmusnak kiemelt szerepe van.

• A Hármas szám: A teljesség, a test-lélek-szellem egysége.

• A Hetes szám: A változás, a ciklusok lezárulása.

• A Füst: Az illékony, felemelkedő minőség, amely összeköti a földit az égivel.

Amikor a terápiás térben alkotunk, mi is „csiholunk”. Az alkotás folyamata sokszor nehézkes (mint a tapló meggyújtása), de a hetedik, a nyolcadik próbálkozásra hirtelen fellángol az inspiráció, és a „füst” (az alkotás) elszállítja a feszültséget.

Művészetterápiás gyakorlat otthonra: „Tűzszelidítés”

Ha úgy érzed, benned is ég valamilyen „Antal tüze” – legyen az feszültség, stressz vagy ki nem mondott szó –, próbáld ki az alábbi gyakorlatot:

1. Ráhangolódás: Gyújts egy gyertyát. Figyeld a lángot 3-4 percig. Gondolj arra a belső feszültségre, ami most foglalkoztat.

2. Alkotás: Vegyél elő egy nagyobb papírt és tüzes színeket (vörös, narancs, sárga, mélyfekete). Hagyd, hogy a kezed szabadon mozogjon. Ne rajzolj konkrét tárgyat, csak a „tüzet”. Használj pasztellkrétát vagy vízfestéket, amit kézzel is szétkenhetsz.

3. Transzformáció: Ha kész az „égető” kép, keress rajta egy pontot, ahol be tudsz hozni egy „hűtő” színt (kék, fehér, ezüst). Szelidítsd meg a tüzet. Formáld át a kompozíciót úgy, hogy a vadság mellett megjelenjen a béke is.

4. Záró gondolat: Írj a kép mellé egy saját „ráolvasást”. Kezdődhet így: „Eredj el belső tüzem oda, ahol...”

5. Szakirodalmi kitekintő és inspiráció

A téma mélyebb megértéséhez ajánlom a következő forrásokat:

• Bálint Sándor (1977): Ünnepi kalendárium I. – A népi vallásosság alapműve.

• Erdélyi Zsuzsanna (1976): Hegyet hágék, lőtőt lépék – Az archaikus népi imádságok világa, ahol a szó gyógyító ereje megmutatkozik.

• C.G. Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan – Segít megérteni, miért hatnak ránk ma is ilyen elemien a régi szimbólumok.