November 1., Mindenszentek

November 1-je a látható és a láthatatlan világ közti kapu. A természet lassan visszahúzódik, a ködös reggeleken át a fák csupasz ágai között halvány fény szűrődik, a nappalok rövidülnek. De a belső világunkban ilyenkor gyúlik fel a fény: a Mindenszentek ünnepe az élők és az eltávozottak kapcsolatának tudatosítása. Ez az időszak nem csupán emlékezés, hanem a lelki rend helyreállításának ideje, amikor a múlt és a jelen találkozik, és a lelkünkben újra asztalt teríthetünk azoknak, akik bennünk élnek tovább.

A halottak vendégsége – a hagyomány szimbolikája

Molnár V. József Halottak vendégsége című előadásában részletesen felidézi a magyar hagyomány egyik legszebb rituáléját. Az asszonyok ilyenkor Mindenszentek napján különleges gondossággal készítették elő az asztalt azoknak, akik már „a Lelkek útján” jártak. A terítő szövésével és hímzésével rendeződött a belső világuk: a fonás és a szövés nem pusztán fizikai cselekvés, hanem belső rendhelyreállító rituálé, amelyben a múlt és a jelen fonódik össze.

„Megterítette az asztalt az öreganya, odakerültek a tálak, evőeszközök. Mindenki saját tálját, késeit és kanálját látta viszont. Odakerült az a szék is, amelyen ülni szokott az eltávozott. Amikor a harang szólt, a hozzátartozó meggyújtotta a gyertyát a tál mellett. Mindaddig imádkoztunk, amíg a gyertyák el nem égtek. A találkozás valóságos volt.” (Molnár, 1998)

A rituálé során a gyertya fénye, az étel és a harangszó összekapcsolja a fizikai és a belső teret. A maradék ételt koldusok kapták, akik imáikkal közvetítették a lelkek üdvét, tisztítva a jelenlévők lelkét is. E gesztus nem pusztán külső cselekvés, hanem a belső tisztulás és kapcsolat szimbolikus megélése.

Az évkör ünnepei és a belső rend

A Katarzis Komplex Művészetterápia szemlélete szerint az évkör ünnepei nem pusztán kulturális események, hanem a lélek fejlődési pontjai. Mindenszentek idején az ember visszafordul önmagához, hogy a sötétségben felismerje saját belső lámpását. A harangszó, amely a családhoz kötődő személyek emlékére szól, különleges jelentőséggel bír:

„A hozzátartozó harangozása ismert volt a Lelkek útján járóknak. Tudtuk, éreztük, hogy megtelik a konyha a jelenlétükkel.” (Molnár, 1998)

A harang, a gyertya és a tálak együttesen teremtenek kapcsolatot az élők és az eltávozottak között, miközben a jelenlévőket is visszavezeti saját belső világukhoz. A hagyomány szerint csak azok a lelkek tudnak hazatérni, akikhez a családban van még közvetlen élmény: ez a tudatosság és érzékenység része a belső rendnek és a felelősségteljes életnek.

Művészet és meseterápia – a belső párbeszéd eszközei

Az alkotás folyamata – festés, rajzolás, szimbólumok készítése – ugyanazt a célt szolgálja, mint a hagyományos rituálé: kapcsolatot teremt a tudattalan, a múlt és a bennünk élő lelkek között. Molnár szerint:

„A halottak vendégül látása lehetőséget ad a saját tisztulásra is.” (Molnár, 1998)

Az alkotás közben megélt párbeszéd a bennünk élő lelkekkel, a gyertya lángja, a tálak és a székek szimbolikus jelenléte mind a belső fényhez vezet. A művészet, a rituálé és a csendes figyelem összjátéka lehetővé teszi, hogy a halottak emlékezete ne csupán emlékeztessen, hanem aktív belső tapasztalattá váljon.

Gyakorlati tippek Mindenszentekre

• Gyertya és figyelem: gyújts mécsest, és figyeld a láng rezgését; engedd, hogy a figyelem a belső térbe irányuljon.

• Alkotás: rajzolj, fess vagy készíts szimbólumot a benned élő szerettekhez kapcsolódó érzéseidről.

• Mesélés vagy írás: írj rövid történetet, üzenetet, amit a halottak „hallhatnak”.

• Kapcsolódás: tedd a rajzot vagy a gyertyát az asztalodra, és szánj néhány percet a párbeszédre a benned élő lelkekkel.

A Mindenszentek így aktív, belső fényt teremtő ünnep lesz, ahol a múlt és a jelen találkozik, és a belső világban újra asztalt teríthetünk azoknak, akik bennünk élnek tovább.

 Szakirodalmi források

• Molnár V. József: Halottak vendégsége. Előadásjegyzet, 1998.

• C. G. Jung: Az ember és szimbólumai. Gondolat, 1984.

• Rainer Maria Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz. Európa, 1983.

• Katona Klári – Varga Katalin: A művészetterápia útjai. Animula, 2008.

• Lánczos Vera: Az évkör ünnepei és a lélek útja. Medicina Spiritus, 2019.