Egyed napja – a vetés, az áldozat és a belső termékenység archetípusai

A jeles nap helye a népi hagyományban

A magyar paraszti naptárban szeptember elseje, Egyed napja, a vetés kezdetének időpontja volt. Számos néprajzi adat rögzíti, hogy ekkor kezdték a búza és rozs elhintését, s a naphoz bőséget, termékenységet váró hiedelmek kapcsolódtak (Ortutay 1977; Barna 2001). A gazdasági rend így szimbolikus jelentőséget is nyert: a jövő kenyere, bora és húsa ekkor dőlt el. Egyes vidékeken ezen a napon fogták hízóra a disznót, a közösség közös ételének és ünnepi áldozatának előkészítéseként (Paládi-Kovács 1993).

A termés oltalmazása – rítus és mágikus védelem

A turai hagyományban a szőlő körüljárása és a gallyakból font „láthatatlan kerítés” a gonosz kizárásának mágikus gesztusa volt (Tátrai 1988). A test és a természet közvetlen kapcsolata – a meztelen test és a termőföld érintkezése – archaikus szimbolikát hordozott: a termékenység és az oltalmazás ősi rítusát. A rítusok jelentőségét Eliade (1999) hangsúlyozza: minden archaikus társadalomban az idő szent pontjain végzett cselekedetek újrateremtik a világ rendjét. Egyed napja ilyen szent időpontként értelmezhető.

A vetés archetípusa a lélekben

Jung (1993) nyomán a vetés képe archetípusként értelmezhető: minden új kezdet, minden jövőbe vetett szándék a mag elhintésének megfelelője. A pszichében ez az alkotófolyamat kezdetét jelenti – a tudattalanból előhívott képek, szimbólumok és szándékok idővel belső terméssé érnek. Egyed napja így nem pusztán agrárünnep, hanem az emberi lélek fejlődési stádiumainak is metaforája.

Az áldozat és a közösségi táplálás szimbolikája

A kenyér, a bor és a hús a mindennapi élet alapelemei. A népi rítusokban ezek szimbolikus jelentést is nyertek: a föld termékenységét, az élet folytonosságát és a közösség összetartozását jelenítették meg (Bartha 1982). Az áldozat, amelyben ezek megosztásra kerültek, a kollektív identitás és a transzcendens erőkkel való kapcsolat megélésének formája volt.

A Katarzis Komplex Művészetterápia összefüggései

A Katarzis Komplex Művészetterápia szemlélete szerint (Antalfai 2007, 2014) a rítusokhoz hasonlóan az alkotófolyamatok is a lélek mélyrétegeit szólítják meg. A belső vetés – egy kép, egy szobor, egy gesztus létrehozása – olyan mag, amely idővel átalakítja a pszichés struktúrákat. Az alkotás befogadása és érlelése megfeleltethető annak, ahogyan a föld fogadja be a magot, majd termést hoz. Ezáltal a népi hagyomány és a művészetterápia szimbolikája közös gyökérre vezethető vissza: mindkettő a belső termékenység kibontakozását segíti elő.

A belső szőlőskert metaforája

A szőlő védelme és a termés óvása Egyed napján a pszichológiai térben is értelmezhető: a belső kert – a lélek termőtalaja – védelemre szorul. A modern ember számára a kérdés így hangzik: milyen szándékokat, milyen alkotásokat vetek el most, és miként gondozom őket, hogy gyümölccsé érjenek? Egyed napja arra hív, hogy tudatosan éljük meg belső vetéseinket, és védelmezzük azt, ami életet hordoz bennünk.