Szűz Mária születése, az ősz kezdete és a belső megújulás lehetősége

Szeptember 8. Kisasszony napja, más néven Kisboldogasszony ünnepe, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században ismert volt, s hazánkban évszázadokon át gazdag népi hagyomány és hiedelem kapcsolódott hozzá. A nap vallási és természeti rétegei együtt hangsúlyozzák: ez a fordulópont nemcsak az egyházi évben, hanem a természet rendjében is jelentős.

Molnár V. József így ír Kisasszony hajnaláról:

„Mária hajnali szép csillag; belőle támad az igazság napja, Krisztus, a mi Istenünk.”

Ez a kép – a hajnali csillag és a Nap találkozása – különös jelentőséget kap Kisasszony hajnalán. Országszerte szokás volt felmenni dombokra, hegytetőkre, hogy a felkelő Nap fényében meglássák Máriát, aki a néphit szerint a Napba öltözött Asszonyként jelenik meg. A hagyomány szerint, aki tiszta szívvel és figyelemmel nézi a hajnal fényét, megpillanthatja a Napban a rózsákat, a bölcső alakját, s benne a női szentség és a termékenység jelképeit.

A vallási hagyomány és a fény szimbolikája

A középkori legendák szerint Szent Anna kedden szülte Máriát, aki „e világnak jövendő megvilágosztója és tengerek csillaga” lett. A születéshez kapcsolódó énekek és imádságok szinte minden búcsújáró helyen felhangzottak, és hajnali virrasztással készültek a hívek. Tápén például „napköltét” vártak, miközben az Úrangyala koszorút imádkozták. A Balaton-vidéken és Göcsejben a vetőmagot a harmatra tették ki, hogy az Úristen áldása érje, és megóvja a termést a betegségektől.

A hajnal fényének, a vetőmag szertartásának és a búcsújárásnak a kombinációja a fény, a bűnbocsánat és az újjászületés szakrális üzenetét hordozza. Aki ezt a rítust követte, úgy érezhette, mintha a világ rendje és a belső rend eggyé válna.

Néphagyomány – az ősz kezdete, a vetés és a dió szimbolikája

Kisasszony napja határnap, a nyár végét és az ősz kezdetét jelzi. Sok helyen ezen a napon léptek szolgálatba a cselédek, ekkor kezdték a dióverést, és a vetés ideje is elérkezett. A dió kettős szimbolikája – halál és szüzesség – a régiségben az elmúlás és az új élet lehetőségét jelképezte.

A vetéshez kapcsolódó szokások jól mutatják a mindennapi élet és a transzcendens kapcsolatát. Pereszlényben a gazda tiszta ruhában, csendben szentelte meg a vetőmagot, s vetés közben tilos volt káromkodni. A munka végén magasra dobta a zsákot, hogy olyan magasra nőjön majd a gabona. A Mura-vidéken a búzát ponyvában tették ki a harmatra, s ha ezt a vetőmag közé keverték, megmenekült az üszkösödéstől.

Kisasszony napja a fecskék búcsújárásával is kapcsolódott a természet ritmusához: még nem indultak útnak, mintha a világ minden élőlénye is tisztelgett volna a fény és a termékenység ünnepe előtt.

Szimbolikus rétegek – Mária, a fény és a termékenység

Mária születése egyszerre jelenti a világosság érkezését és a termékenység ígéretét. Az egyházi hagyomány szerint ő „Isten áldott szántóföldje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjad”. A régi szokások – a vetés, a dióverés, a hajnalban való figyelem – mind az újjászületés, a körforgás és a termékenység motívumát erősítik. Kisasszony napja így hidat képez a pogány őszi forduló és a keresztény Mária-ünnep között.

Művészetterápiás megközelítés

A Kisasszony naphoz kötődő hagyományok mély szimbolikus jelentéssel bírnak a művészetterápiában is. A Napba öltözött Asszony képe archetípusos szimbólum: az isteni nőiség, a fény és az anyaság megjelenítője. A hajnalban való virrasztás és a Nap szemlélése a tudattalan fénybe emelésének rítusa – ma is segíti a belső tisztulást és a megújulást.

A dió kettős szimbolikája a lélek transzformációs útját idézi: ahhoz, hogy új élet fakadjon, a réginek el kell múlnia. A vetés szertartásai pedig azt üzenik, hogy minden új kezdet tisztaságot, figyelmet és szándékot kíván. Művészetterápiás gyakorlatban mindez megjeleníthető például hajnal-színek, Mária-szimbólumok vagy a „vetés” és „új kezdet” belső élményét tükröző alkotások formájában.

Összegzés

Kisasszony napja nem csupán a keresztény hagyomány ünnepe és az ősz kezdete, hanem a belső világ és a természet ritmusainak találkozása. A hajnali Napban megjelenő rózsák, a dióverés, a vetőmag megszentelése, a búcsújárások mind ugyanazt az üzenetet hordozzák: a fény, a tisztaság és az új kezdet lehetőségét.

Ahogy Teleki József tanít:

„Legalább estéli és hajnali órákban, mikor a legfényesebb csillagot látjátok, elmélkedjetek Isten Szent Anyjának felséges méltóságáról.”

A Kisasszony napja ma is segít visszatalálni a belső rendhez, meglátni a fényt önmagunkban, és tudatosan megélni az új kezdetek lehetőségét, akár a mindennapi életben, akár a művészetterápiás alkotás folyamatában.