Január 21. – A hófehér bárány és az elpusztíthatatlan lélek napja

Míg a népi kalendáriumban Ágnes napja az időjárásjóslásról és a sós vizes tisztulásról szól, a név mögött egy drámai és megrendítő sors áll. Január 21-e Szent Ágnes ünnepe, aki a keresztény ikonográfia és a spirituális pszichológia szerint a sértetlenség (integritás) és a belső szilárdság archetípusa. A Katarzis Komplex Művészetterápia (KKM) szemléletében ez a nap a „tiszta forráshoz” való visszatérést jelképezi.

1. A legenda rétegei: A lélek érinthetetlensége

Szent Ágnes a 4. század elején, mindössze 12-13 évesen szenvedett vértanúhalált Rómában. A legenda szerint szépsége és nemes származása miatt sok kérője akadt, ő azonban kijelentette: már eljegyezte magát egy égi vőlegénnyel. Ez a motívum a művészetterápiában az elköteleződés szimbóluma – nem feltétlenül vallási értelemben, hanem az önmagunkhoz, a saját belső igazságunkhoz való hűségként.

Amikor visszautasította a városi prefektus fiát, büntetésül ruhátlanul egy bordélyházba vitték. Itt történik a legenda legszebb, szimbolikus fordulata: Ágnes haja hirtelen olyan hosszúra nőtt, hogy teljesen befedte testét, megvédve őt a megalázó tekintetektől.

Művészetterápiás olvasat: A haj a vitalitás, a védelem és a személyes erő szimbóluma. Ágnes története arra tanít minket, hogy amikor a világ megpróbál „lecsupaszítani”, megalázni vagy határainkat átlépni, a belső integritásunk képes létrehozni egy olyan védőréteget, amelyen nem hatol át a külvilág zaja. Ez az a belső mag, amit semmilyen trauma nem tud bemocskolni.

2. A bárány (Agnus) és a szelíd győzelem

Ágnest szinte minden ábrázoláson egy fehér báránnyal láthatjuk. A név etimológiai játéka (görög hagné = tiszta, szent; latin agnus = bárány) összekapcsolja őt az áldozati minőséggel.

A bárány szimbóluma a terápiás folyamatban:

• Szelídség mint erő: Megmutatja, hogy a győzelemhez nem mindig agresszióra van szükség. A tiszta jelenlét és a csendes kitartás sokszor erősebb a kardnál.

• A fehérség (Albedo): Az alkímiában és a művészetterápiában az albedo a tisztulás fázisa. A sötét éjszaka (nigredo) után ez a fehér fény hozza el a megkönnyebbülést.

• Sebezhetőség: A bárány emlékeztet minket a saját gyermeki, sebezhető én-részünkre, amely ápolásra és védelemre szorul.

3. Népi szokások: A tisztulás rítusai

A néprajzi adatok gyönyörűen rímelnek a Szent Ágnes-i tisztaságra. A kiszombori várandós asszonyok sós vizes mosdása (Penavin, 1983) nem csupán higiénia, hanem szakrális védelem. A só a romolhatatlanság jelképe, a víz pedig az érzelmi megújulásé.

Érdekes párhuzam a tápiósápi „Ágnes-köszöntő” (Barna, 1985). A legények egy feldíszített karácsonyfával mentek a lányokhoz. Ez a gesztus a tél közepén a támogató férfierő és a virágzó nőiség találkozása.

„Rózsaszín hajnalka szálljon ezen házra...”

A rózsaszín a művészetterápiában a feltétel nélküli szeretet és az önszeretet színe. Ez a hajnalka nem éget, mint Antal tüze, hanem lágyan ébreszt.

4. „Ha Ágnes hideg...” – A fagy mint belső tükör

A regula szerint: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince.” (Penavin, 1983). Pszichológiai szempontból a hideg a reflexió és a befelé fordulás ideje. Amikor befagy a külvilág, a figyelem kényszerűen befelé, a saját „pincénk” (tudattalanunk) felé fordul. Ha képesek vagyunk elviselni Ágnes napjának puritán hidegét, akkor tudunk majd Vince napján (január 22.) „engesztelődni” és befogadni a bőséget.