A természet ritmusa bennünk él

Október a természetben és a lélekben is a megérlelődés és elengedés ideje. A föld mélyére húzódik a mag, a fák levetik színes ruhájukat, a fények lágyulnak. A természet mozdulata lassulásra hív – és ha figyelünk, észrevesszük: bennünk is hasonló történik.

Az őszi átalakulás a lélek természetes ritmusa. A külső világban megfigyelhető változás – a hullás, az elcsendesedés, a befelé fordulás – a benső élet tükre. Ilyenkor ösztönösen vágyunk a visszavonulásra, a számvetésre, a belső egyensúly megteremtésére.

A ferencheti hét – a magvetés és bizalom ideje

Göcsejben az október eleji időszakot „ferenchetnek” nevezték – a vetésre legalkalmasabb hétnek, amikor az ember a földbe rejti az új élet ígéretét. 

Vásárosmiskén Ferenc napja a szüret kezdetét jelentette, a hegyeken kanászostor durrogott, hogy elűzze a gonosz szellemeket. A Mura-vidéken ezt az időt búzahétnek nevezték. A gazdasszonyok ilyenkor nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy megóvják a csibéket az ártó hatalmaktól. E népi hagyományok nem csupán a földművelésről szólnak – a természet és az ember lelki kapcsolódását őrzik.

 A vetés a bizalom gesztusa: elengedem a magot, tudva, hogy most már nem az enyém. Ez az aktus a hitről, az életről és az átadás képességéről szól – ugyanarról, amit a lélek is gyakorol az őszi időszakban.

Szent Ferenc üzenete – az egység békéje

Szent Ferenc tanítása különös fényt vet erre az időre. Ő volt az, aki nem fölé, hanem mellé helyezte magát a teremtett világnak. A természetben nem eszközt látott, hanem testvért és tükröt.

„Áldott légy, Uram, minden teremtményeddel együtt, különösen a mi testvér Napunkkal, aki a nappalt adja, és aki által megvilágítasz bennünket.”

(Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz)

Ferenc üzenete ma is időszerű: visszakapcsolódni a természethez annyit jelent, mint visszakapcsolódni önmagunkhoz. Az elengedés, az alázat, a jelenlét nem gyengeség, hanem erő. Az a csendes erő, amelyből új élet születik.

Az őszi mérlegelés – számvetés és elfogadás

Október az élet mérlegének hónapja. A nyár lendülete után megérkezünk a számvetés időszakába:

• Mit vetettem ebben az évben?
• Milyen gyümölcsöt hozott mindaz, amibe energiát fektettem?
• És mit kell most elengednem, hogy helyet adjak az újnak?

Ez a belső mérlegelés nem önkritika, hanem lelki aratás. A természethez hasonlóan mi is levetjük azt, ami már nem szolgál, hogy megőrizzük, ami valóban a miénk.

Ahogy Jung fogalmaz:

„Nem leszünk teljessé, amíg meg nem barátkozunk saját árnyékunkkal.”

Az ősz csendje teret ad ennek a belső barátkozásnak. Megmutatja, hogy az árnyék, a mulandóság és a veszteség is az élet szövetének része – nem ellenség, hanem tanító.

A művészetterápiás folyamat: a belső aratás útja

A művészetterápiában az októberi időszak a belső aratás és elengedés témáját hordozza. A színek – a vörös, a barna, az arany – a föld és a tűz energiáját idézik, a teljesség és lezárás hangulatát. Az alkotásban megjelenhet a gazdagság, de a hiány is – mindaz, ami megérett, és mindaz, amit már ideje elengedni. Az alkotás során megéljük, hogy a változás nem elvesztés, hanem átalakulás.

Ahogy Roberto Assagioli írja:

„A tudatos elengedés nem veszteség, hanem átalakulás. Amikor elengedünk, helyet készítünk a lélek új megnyilvánulásainak.”

A festés, az agyag, a mozdulat, a szimbólumok mind eszközökké válnak ahhoz, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel az áramlással. Az alkotás során a tudattalan felszínre hozza, mi az, amit tovább kell vinnünk, és mi az, amit most elengedhetünk.

A csend termékenysége – a lélek pihenése

Az október végére a természet elcsendesedik. A mag már a föld mélyén pihen, a táj színei tompábbak, a fény is halkabb. De ez a csend nem a semmi, hanem a teremtő pihenés állapota. Az emberi léleknek is szüksége van erre a ritmusra: a befelé fordulás, a lassulás idejére, amikor már nem cselekedni, hanem lenni tanulunk.

Szent Ferenc imája erre a belső csendre hív:

„Uram, tégy engem békéd eszközévé,

hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek;

ahol kétség, oda hitet;

ahol sötétség, oda fényt.”

Ebben az imában ott rejlik az október igazi üzenete: a szeretet és fény megtartó ereje. Az elengedés nem vég, hanem átlényegülés. A természet, a hit és a lélek mind ugyanarra tanítanak: minden elmúlásban ott a kezdet lehetősége.

Záró gondolat

Az októberi időszak a természetben és a lélekben egyaránt szent átmenet. Aki figyel, észreveszi, hogy a természet mozdulata – a lehulló levél, a pihenő föld, a lágy fény – mind önmagáról is mesél. A művészetterápia ebben a folyamatban segít: hogy láthatóvá váljon a láthatatlan, és megtapasztaljuk, milyen gyógyító erő rejlik abban, ha együtt lélegzünk az évkör ritmusával.

Felhasznált irodalom

• Antalfai Márta (2016): Katarzis Komplex Művészetterápia – Személyiségfejlesztés és önismeret művészeti eszközökkel. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.
• Bálint Sándor (1977): Ünnepi kalendárium I–II. Budapest: Szent István Társulat.
• Bartha Elek (2005): Az év jeles napjai – Néphagyomány és paraszti világ. Debrecen: Ethnica Kiadó.
• Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz (Cantico delle creature).
• Jung, C. G. (1954): A lélek és a tudattalan viszonya. Budapest: Európa Könyvkiadó.
• Campbell, Joseph (1949/2008): Az ezerarcú hős. Budapest: Ursus Libris.