Szent Mihály napja – a gazdasági év fordulója és a sárkányölő arkangyal ünnepe

A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik szeptember 29., Szent Mihály napja, amelyet a hagyomány a gazdasági év fordulójaként tartott számon. Ezen a napon hajtották vissza a Szent György napkor legelőre hajtott állatokat, ekkor zajlott a pásztorok elszámoltatása és szegődtetése. A Hortobágy környékén például „Mihálytól Mihályig” fogadták fel a juhászokat, így számukra ez a nap volt a legnagyobb ünnep: bálokat, mulatságokat rendeztek (Barna 1979: 225–226).

Nemcsak a pásztorok, hanem a cselédek életében is jelentős időpont volt: cselédfogadás ideje. A Bács megyei Topolyán azt mondták azokra, akik költözni kényszerültek: „No, ennek is már Szentmihály van.” A csallóközi énekvers így örökíti meg a cselédfogadás keserédes tapasztalatát:

„Mikor a szógát fogadják,

Öcsémuramnak szólítják,

De amikor már megkapták,

Csak főtt krumplival táplálják.”

(Marczell 1985: 50)

A vásárok, különösen a Szent Mihály-napi vásárok fontos szerepet töltöttek be: itt szerezték be a pásztorok a téli felszerelést, s ilyenkor került sor a „borszűrő” Szent Mihály időszakára is, amikor az új borok kierjedtek.

Időjóslás és hiedelmek

Szent Mihály napja bővelkedik időjárási hiedelmekben. Úgy tartották: „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet.” A hideg közeledtét jelezte a közmondás: „Szent Mihály lova deres, behozza a telet.” (Kotics 1986: 103).

A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak: ha a juhok és disznók összefeküdtek az éjszakán, kemény télre számítottak. A Bácskában így mondták:

„Szent Mihálykor keleti szél,

Igen komoly telet ígér.”

(Penavin 1988: 128)

Az Ipoly mentén a fecskék jelenléte hosszú őszre utalt, Pereszlényben pedig úgy vélték, ha Mihály napján dörög, kemény tél jön.

A Szentmihályi szekér – az égbolt jelei

Számos magyar tájnépi hagyomány köti Szent Mihályt az éghez és a csillagképekhez. Sok helyen a Göncölszekeret „Szent Mihály szekerének” nevezik, útját pedig „Szent Mihály útjaként” emlegetik. A népi hiedelem szerint a csillagok pályája Mihály mennyei útját jelzi, amikor a lelkeket a túlvilágra kíséri.

Sárkányölő mesei motívum

A keresztény hagyományban Szent Mihály a mennyei seregek vezére, aki legyőzi a sárkányt, vagyis a Gonoszt. Ezt a képzetet könnyű kapcsolni a népmesék világához is, ahol a hős legyőzi a hét- vagy tizenkétfejű sárkányt, és megszabadítja a világot a pusztító erőtől.

Egy régi népmese részlete így idézi meg a küzdelmet:

„Mikor a hős a sárkány barlangjához ért, a szörnyeteg tüzet okádott reá. De a hős nem rettent meg: kardját magasba emelte, s egyetlen suhintással levágta a sárkány fejét. A sárkány teste földre zuhant, s abban a pillanatban fény árasztotta el a vidéket. A falubeliek így mondták: elűzte a sötétséget, s elhozta a világosságot.”

Ez a motívum nem csupán vallási, hanem mélyen emberi üzenetet is hordoz: a bennünk élő árnyék, félelem és káosz fölött is győzelmet arathatunk.

Művészet- és meseterápiás kapcsolódások

A népi hagyomány és a mesevilág üzenetei ma is megszólíthatók. A Katarzis Komplex Művészetterápia szemléletében Mihály napja arra hív, hogy szembenézzünk saját belső „sárkányainkkal”: félelmekkel, szorongásokkal, bénító erőkkel. A művészi alkotás – festés, agyagozás, krétarajz – teret adhat ennek a küzdelemnek, s a katarzis élménye segíthet új egyensúlyt találni.

A Kincskereső Meseterápiában a sárkányölő történet a belső erő megtalálásának mesebeli leképezése. Amikor a hős a sárkánnyal küzd, valójában a saját félelmeivel, belső akadályaival szemben áll helyt – s így minden hallgató saját „kincséhez”, belső erejéhez juthat közelebb.

Zárás – Mihály üzenete

Szent Mihály ünnepe egyszerre idézi meg a pásztorok és parasztok mindennapjait, a közösségi élet fordulóit és a spirituális hagyomány gazdagságát. Az ő alakja emlékeztet arra, hogy az emberi életben is mindig jelen van a küzdelem a félelemmel, a káosszal és a romboló erőkkel. Mihály kardja és mérlege nemcsak ítél, hanem fényt gyújt, és utat mutat az örökkévalóság felé.

Felhasznált források:

• Barna Gábor (1979): A pásztorélet ünnepei és szokásai.

• Marczell Béla (1985): Csallóközi népdalok és mondások.

• Kotics József (1986): Időjárási hiedelmek és pásztorjóslások.

• Penavin Olga (1988): A bácskai néphit időjárásjóslatai.

• Molnár V. József: Kalendárium.