Szeptember 12. – Mária nap a művészetterápia és a néphagyomány tükrében

A szűz archetípus ideje és Mária napja

Ez az időszak a tisztaság, a gondoskodás, a rend és a szolgálat minőségeit hordozza. Ebbe a hónapba illeszkedik szeptember 12., Mária napja, amely a magyar népi kalendáriumban is kiemelt szerepet tölt be. A Mária-naphoz fűződő hagyományok, népszokások és vallásos tisztelet szorosan kapcsolódik az anya–gyermek kapcsolat archetípusához, amely a művészetterápiás munkában is központi témaként jelenhet meg.

Mária nap a néphagyományban

A Mária-nap a Máriák névnapjához kötődő ünnep, de egyes vidékeken valódi búcsú- és közösségi esemény volt. Sárkeresztesen például a rokonokat kacsával, töltött paprikával, lepénnyel és kaláccsal kínálták. A vendéglátás bősége az anya minőségét, a tápláló, gondoskodó erőt jelenítette meg.

A bukovinai szokásokban is fontos szerepet kapott ez a nap, amely sok helyen a közösségi összetartozás ünnepe lett. A néphagyomány szerint a szeptemberi Mária-nap egyben a nyár lezárása és az ősz kezdete: átvezetés az aktív, kifelé forduló időszakból a befelé forduló, elmélyültebb hónapokba. Ez az átmenet szimbolikus: ahogyan a természetben elindul a visszahúzódás, úgy az emberi lélekben is megjelenik a szemlélődés és belső tisztulás igénye.

A magyar Mária-kultuszban különösen erős a Szűzanya oltalmazó, anyai alakja. A néprajzi gyűjtésekben sokszor jelenik meg Mária, mint a szenvedők segítője, a betegek gyógyítója, a szegények oltalmazója. Ez az archetipikus anyafigura a közösségi tudatban évszázadokon keresztül megtartó erőként működött.

Gyermekkori anya–gyermek kapcsolat

A művészetterápiás szakirodalom szerint is a gyermekkori anya–gyermek kapcsolat meghatározó alapélmény, amelyre későbbi kapcsolataink mintázódnak.

„A korai anya–gyerek kapcsolatra mintázódik a többi, később kialakuló interperszonális kapcsolatunk. Az anya–gyerek kapcsolat már a méhen belüli életben formálódik. A legújabb kutatások bizonyítják, hogy a magzathoz hűséggel, meleg érzelmekkel forduló anyák gyerekeinek nagyobb lesz a komfortérzete, ellenálló-képessége, nagyobb bizalommal tudnak kapcsolódni másokhoz. Fontos kulcsélmény a születés, születés helyzete, körülményei. Nagy fontosságú az első órában történő szoros testkontaktus az anyával, majd az apával is.”

(Harkácsi, 2008: Művészetterápia elmélete és gyakorlata)

A születés, a testkontaktus, a szoptatás, a szeparáció és az utánzás mind-mind olyan tapasztalatok, amelyek életre szólóan befolyásolják kötődéseinket. A kb. két–négy éves korban megjelenő ödipális szakaszban a szülőkhöz való viszony tovább alakul, majd serdülőkorban a sikeres leválás válik kulcsfontosságúvá. A felnőttkorban pedig mindez újraértelmeződik, és lehetőség nyílik a korábbi kötődési minták korrekciójára.

Mária archetípusa és a művészetterápia

A Katarzis Komplex Művészetterápia szempontjából a szeptember–októberi időszak különösen alkalmas az anya–gyermek kapcsolat feldolgozására. A művészetterápiás folyamatban az alkotás segíti felszínre hozni a tudattalanban rejlő érzéseket:

• a tápláló, gondoskodó, óvó anyaképhez fűződő élményeket,

• ugyanakkor a kontrolláló, visszatartó, „fojtó” anyaképhez kötődő nehézségeket is.

Az alkotófolyamat során a negatív tapasztalatok átformálódhatnak, és lehetőség nyílik a pozitív archetípus erősítésére: a befogadó, szeretetteljes, gondoskodó Anya megtapasztalására.

Belső üzenet

Mária napja és a gyermekkori anya–gyermek kapcsolat feldolgozása emlékeztet arra, hogy az anyai princípium mindannyiunkban él – függetlenül attól, hogy biológiai értelemben anyák vagyunk-e. Ez az erő egyszerre tud táplálni, oltalmazni, elfogadni, ugyanakkor kontrollálni és visszatartani is. A művészetterápia lehetőséget ad arra, hogy tudatosítsuk, melyik oldal hogyan van jelen bennünk, és hogyan tudjuk megtalálni a gyógyító egyensúlyt.